†1.Rész†

Sziasztok!:DD

Elég régóta megvan ez a blogom, de most elhatároztam, hogy megosztom veletek!:)

Minden rész 4 komi után fog következni!:)

Remélem tetszeni fog!xx.

"Félredobtam a laptopom és elindultam az ajtó felé"

-Larry!-szólt egy ismerős hang.
Gondolom az első gondolatod, az volt, hogy valaki Harrynek és Louisnak szólt , csak lerövidítette a nevüket.Mert ha erre gondoltál akkor tévedtél. Ugyanis nekem ez az eredeti nevem. Larry James vagyok. 19 éves és amióta az eszemet tudom Londonban élek. 1 éve a családom kiköltözött Franciaországba, engem pedig itt hagytak.A nevemmel van még egy vicces fordulat..ugyanis nem elég hogy Larrynek hívnak, ráadásként még a One Direction-nél dolgozok. Most is épp New York-ban van koncertjük a srácoknak.Fél éve kaptam azt a lehetőséget, hogy a srácok stylist-ja legyek. És most komolyan..Ki az a hülye aki erre nemet tud mondani?!Biztos felmerült benned az a kérdés is, hogy vajon melyik srácért vagyok oda..Lehet, hogy furcsa, de egyikért sem, ugyanis már egy éve együtt vagyok egy sráccal, akit még egy buliban ismertem meg.De erről majd később, most vissza a sztorihoz.
-Igen?-fordultam meg.
-Siess a srácok fellépése 1 óra múlva kezdődik és még fel sem öltöztek!Louison még mindig pizsama van Niallon pedig..
-Kezeslábas-fejeztem be a főnököm mondatát, mire felszaladt a szemöldöke.
-Pontosan..De 1-2!Nyomás dolgozni!-kezdett el tapsolni.
Megfogtam a ruhákkal teli állványt és betoltam a srácok öltözőjébe. Leraktam a szoba közepére és mint aki jól végezte a dolgát mosolyogva végignéztem a szobán, majd észrevettem, hogy Louis alsógatyája le van húzza...teljesen...Mire én csak felsikoltottam és elfordultam.
-Mi van Larry nem tetszik?-röhögött fel Harry.
-Nem. Tudjátok mit? Ha befejeztétek a furcsa játékotokat szóljatok és visszajövök-indultam el az ajtó felé.
-Felöltöztem!-kiáltott fel Louis, mire én ránéztem Niallre, aki csak bólintott, úgyhogy visszamentem és elkezdtem odaadogatni a ruhákat a srácoknak.
-Öhm..Larry..-szólt rám röhögve Zayn.
-Igen?-pördültem meg.
-Louis ruháját adtad oda-mosolygott rám.
-Az nem lehet!-néztem rá döbbenten.
-De!-mosolygott rám Louis, majd felkapta a kabátot, amit Zaynek szántam és röhögve nézett a tükörbe-Már csak a csíkok hiányoznak-mire mindenkiből kitört a nevetés.
   Kicseréltem a srácok ruháját, majd ők már indultak is, hogy megkapják a mikrofonokat. Ilyenkor általában megnézem a koncertjüket, de most inkább bementem a srácok öltözőjébe és elterültem a hatalmas kanapén. Pár perccel később megszólalt a telefonom. Megláttam a képernyőn Dave nevét. Na most van itt az a idő, hogy meséljek rólunk egy kicsit.Mint ahogy már mondtam egy éve ismerkedtünk meg egy buliban. Az egyetlen unokatesómnak, Alaine-nek volt a 18. szülinapja és még olyanok is ott voltak akiket nem is ismertünk.Az estéből nem sokra emlékeztem, de reggel mikor felkeltem csörgött a telefonom és Dave volt az.Azt akarta, hogy találkozzunk, majd a következő randin összes és jöttünk. Azóta is boldogak vagyunk...vagyis...tudod mit?:D Olvasd tovább.
-Szia!-szóltam bele a telefonba.
-Szia Larry..-mondta Dave fura hangon, és őszintén megijedtem, hogy vajon mi történhetett.
-Minden oké?-kérdeztem.
-Igen..vagyis nem. Beszélnünk kéne..
-Oké mondjad.
-Tudod, hogy mennyire szeretlek..de nekem ez nem fog tovább menni. Ez az egy év alatt amíg együtt voltunk szinte csak 2 hónapot láttalak, mert azzal a hülye bandával kell menned fellépni mindenfelé..Sajnálom de...vége.
Nem tudtam megszólalni. A torkom összeszorult és egy árva hang se jött ki.A szemem már sírásra készen állt, de csak nem csaphatom le a telefont. Az az egy év mégis csak egy év.
-Szóval akkor ennyi..-szólaltam meg nagy nehezen.
-Sajnálom...Mennem kell.Szia-majd lerakta a telefont.
Talán az a párkapcsolat még sem volt olyan boldog mint én gondoltam..Elvehettem volna az asztalról egy nagy doboz zsebkendőt és bekapcsolhattam volna valami szomorú filmet, ahogy a többi lány szokta de erre nincs időm..Dolgoznom kell és minél hamarabb továbblépni.Odamentem a tükörhöz és döbbentem láttam hogy a sminkem elfolyt, és a szemeim is tiszta vörösek. Gyorsan leszedtem a fekete pacákat, a vörös szemekkel pedig semmit sem tudtam kezdeni. Kimentem a folyosóra és elindultam a színpad felé,mire hatalmas nevetéseket hallottam.
-Mi történt?-néztem kérdőn a srácokra.
-Ezt mi is kérdezhetnénk-nézett rám Liam, mire mind az öten kérdően bámultak.
-Nem fontos..Nem akarok erről beszélni-hajtottam le a fejem.
-Biztos?
-Igen-bólogattam, mire mind az öt srác bement az öltözőbe.Becsuktam a szemem, nekidőltem a falnak és a hideg padlón összegömbölyödve ültem.Majd hirtelen valaki oldalba lökött, én pedig felsikoltottam.
-Nyugi csak én vagyok-röhögött fel Niall.
-Megijesztettél-löktem oldalba mire ő eldőlt a földön. Annyira nevettem, hogy szerintem olyan voltam mint valami retardált fóka aki nem kap levegőt.
-Végre mosolyogsz-röhögött fel-Egyébként..Mi történt?-váltotta komolyra hangját.
-Emlékszel Dave-re?-néztem rá, mire ő csak bólintott-Szóval..szakítottunk..azt mondta, hogy neki ez így nem fog menni, mert ebben az évben 2 hónapot találkoztunk, mert hogy egyfolytában azzal a „hülye bandával” vagyok..Szóval ennyi..-majd láttam, hogy Niall ideges lesz.
-Mi az, hogy hülye banda?-pattant fel, mire én csak felnevettem.
-Azt hittem, hogy azon kaptad fel a vizet, hogy szakított velem-mosolyogtam rá.
-Hát az se túl jó-állt fel majd engem is felhúzott-De gondolj bele! Itt vagyunk mi neked!-ölelt meg.
-Tudom..De akkor is.Azért ez csak 1 év volt..
-Tudom én mi kell neked!-csillant fel a szeme, majd megfogta a kezem és beráncigált az öltözőbe-Louis!!-kiáltott-46-os kód!!
-Vettem!-Üvöltött Louis és kirohant az öltözőből és pár perc múlva visszatért egy...répajelmezben?!-Niall add az ütemet!-Niall elővette a gitárt és Louis elkezdett énekelni.

„Sárgarépa hosszú narancssárga, egyenes és kerek

a boltban lehet kapni, de a földről jöttek.

Az ízük mindig jó,

Vághatod őket, tedd is a salátába, süteménybe, vagy a répa ízű jégkrémbe.

...

És utólag mondom:Szeretlek!

Mert ez a dal csak a répákról szól!”

A dal végére már a földön fetrengtem és a hasamat fogtam a röhögéstől. Amint lenyugodtam ránéztem Louis-ra, de ahogy megláttam a jelmezét újra röhögőgörcsöt kaptam.
-Sikerül!-pacsizott össze Nialler és Lou.
-Srácok gyertek indulunk!-szólt be Zayn az ajtón.Kimentünk mind és elindultunk a kocsik felé, majd beszálltam a srácokkal együtt.
-Hogy hogy ilyen hamar vége lett a koncertnek?-szaladt fel a szemöldököm.
-Larry..3 óráig dalolásztunk!Mit akarsz te még?-mosolygott rám Liam.
-3 órát?!Nekem kb. fél órának tűnt az egész..
Az út további részében a srácok szokás szerint ugratták egymást. Persze Harrynek sikerült bealudnia, úgyhogy kezdődhetett a „Nézd már elaludt csináljunk vele képet” project, így nem nagyon unatkoztunk. Amikor megérkeztünk a hotelba, mindenki hulla fáradtan szállt be a liftbe. Mikor megérkeztünk a szintünkre mindenki elindult a saját szobája felé. Épp nyitom ki az ajtómat amikor eszembe jutott, hogy Niallnek meg se köszöntem, hogy jókedvre derített.
-Niall!-kiáltottam utána, mire mind az öten megfordultak-Huhh mennyi Nial van köztetek-röhögtem fel, majd Niall elindult felém.
-Mondjad.
-Köszönöm-mosolyogtam rá. Az arcát elnézve elsőnek nem esett le neki mit is akarok mondani, de a végén csak rájött.
-Nincs mit. Csak a dolgomat végeztem-mosolygott.
-Köszönöm még egyszer-majd nyomta egy puszit az arcára-Jó éjszakát!

*Niall szemszöge*
Miután Larry elment aludni, a srácokkal összegyűltünk dumálni Liam szobájába.
-Na mi volt Niall?-nézett rám Zayn-Elmondtad már neki?
-Nem még nem..
-Mégis miért nem?!-akadt ki Harry-Niall egyszer úgyis tudnia kell!
-De mi van akkor, ha ez így a jó?Mi van akkor, hogyha megtudja, hogy szeretem többé nem leszünk barátok?Jobb ha nem tud semmit..-majd felálltam és elindultam az ajtó felé.
-Szakított a pasijával..Niall ez lehetne a te időd, de elfogod cseszni..és akkor megint depis leszel. Nem akarjuk, hogy újra ez legyen veled-szólt utánam Liam.Egy pillanatra megálltam az ajtóban, lehajtottam a fejem és köszönés nélkül kimentem.

*Larry szemszöge*
Már pizsamában voltam és épp a neten böngésztem, amikor kopogtak az ajtómon.Félredobtam a laptopom és elindultam az ajtó felé. Kifelé menet felvettem egy sortot. Az ajtót csak pár centire nyitottam ki és onnan kukucskáltam ki. Sokat nem láttam csak egy kék szempárt.
-Niall!-nyitottam ki az ajtót már rendesen.
-Beszélnünk kell-jött be a szobámba és leült az ágyra.
-Öhm oké-majd én is leültem mellé.
-Na szóval nem tudom, hogy tudod-e de...-nézett mélyen a szemebe.
-Niall mi az?-szóltam rá mert 3 perce meg sem szólalt.
-Csak annyi, hogy...holnap fotózás ne felejtsd!-majd nyomott egy puszit a fejemre és kiment.
Nem tudtam az előbbit hova tenni, úgyhogy fogtam magam és elmentem aludni.

*Liam szemszöge*
Miután Niall kiviharzott mi még ott maradtunk dumálni. Niall amilyen gyorsan elment  olyan gyorsan jött is vissza.
-Mi történt?-kérdezte Zayn.
-Larry-nél voltam-ült le Niall, mire mindannyian döbbentem néztünk rá. Niall lehajtotta a fejét, mire mi összenéztünk.
-Ohh haver sajnálom!-ütögette hátba Harry.
-Mit mondtál neki?-kérdeztem.
-Azt hogy....holnap fotózás.
-Te most szórakozol velem?-röhögött fel Louis.
-Nem..nem tudtam neki elmondani. A nem bánjátok elmegyek aludni-majd felállt és bement a szobájába.